Várakozás, és reménykedés.

A bizalma hetártalan volt, és én visszaéltem vele.

Még a régi otthonában, evés után, símogatásra várva.

Játszani hívja a társát.

Merre induljak? Harlkein drága próbálj hazafelé indulni, és nagyon vigyázz magadra!

A tegnapi rossz hírek után, sajnos nem tudok mást tenni csak várni. Most, ebben a helyzetben a Harlekinnek kell lépni. Rajta múlik, hogy mit választ. Elfogadja-e a kitett ennivalót, vagy megpróbál szerezni saját magának. Az a félő, hogy a macskaösztön diktálta kényszer hatására megpróbálja megkeresni a régi otthonát. Akkor pedig elindul valamerre, és kitudja, hogy mi töténik vele, mert nem talája azt amit keres. A távolság és a terep adottságai olyanok, hogy képtelenség, hogy megtalálja az utat hazafelé. Még az irányt sem tudja, így csak a vakvilágba indulhat.
Ha, netán mégis ott maradt a telken, akkor talán az életösztön odaviszi az ennivalóhoz, és elöbb, vagy utóbb talán elfogadja a helyzetet.
Közben a körűlmények is alakulnak , és akkor nem lenne neki rossz.
A várakozás nagyon idegesitő, mert tehetettlen az ember.