Szabadnak született.

Két héttel ezelött itt még Fácánok szaladgáltak, ma már levágott, száradó galyak mindenfelé.
A háttérben egy teherautó, ami a galyakat szedi össze.

A letarolt aljnövényzet miatt a madarak nem találnak táplálékot.

A mentés napján a Negró innen jött elő. Az ő tanyáját már elötte letarolták, itt akkor még éltek a bokrok.

A Harlekin területe volt, akkor még bokrokkal tele, ma már a levágott ágakat rakásokba gyűjtötték.

A ma reggeli bringázasom közben megint elmentem a macskák területe felé. Muszáj magam rávenni, hogy a lehető legkevesebb rossz érzéssel tudjak arra járni. Jó is, hogy odamentem, mert legalább megint maggyőződtem róla, hogy nem hibáztam amikor kimentettem a macskákat innen.
Mára már azok a területek is levannak tarolva, ahol az utolsó napokban húzták meg magukat.
Azt a fekete lányt, akit nem tudtam megfogni, mert teljesen idegen voltam neki, egy közeli kocsi alatt láttam. Nem tudom, hogy fogja megoldani az életét. Az a nagy irodaépület tele van emberekkel, talán akad egy-kettő aki ad neki enni, vagy legalábbis nem zavarja el.
Ezek a macskák tényleg úgy éltek, hogy félig a saját élniakarásukra voltak utalva. A saját ügyességükön múlott, hogy tudnak-e enni. Ha jó vadászok voltak akkor volt vacsora, ha nem akkor éhen maradtak. A hajléktalanok nem mindig tudtak nekik enni adni. Az az ember aki a Negró meg Cirmi gazdája volt azt mondta, hogy ők is meg a szomszédjuk is , aki a Harlekin gazdája volt, néha vettek nekik tápot. Ez igaz is lehet, mert a mikor etettem őket, többször észrevettem, hogy valaki más is eteti őket. Volt amikor táposdobozt találtam a helyszínen.
Ezzel együtt is teljesen szabad életük volt a macskáknak. Megvolt az az egy-két ember aki szerette őket, és ők viszont. A zord, hideg időben volt hova behúzódjanak egy kis melegért.
Majd amikor az embereket kitelepítették, már nem maradt semmijük, és senkijük. Teljesen a maguk urai voltak. Aki tudott élni a váratlanul rászakadt szabadsággal, és nem kiszolgáltatottságnak élte meg, az túlélte a magányos életet. Amikor kaptak némi segítséget is akkor biztosabbá vált a helyzetük. Csak ők nem tudták azt, hogy az ember a maga értelmével mire készül, milyen merénylet következik ellenük. Az életterük teljes felszámolása.
Mára ez megvalósúlt. Azt hiszem nem mindet sikerűlt kimenteni. Korábban én is láttam, meg az a hajléktalan is mondta, hogy még vannak többen is. Sajnálom őket, de nekem ennyit sikerűlt tenni. Azt hiszem, hogy ez nem is kevés.
Ma már úgy látom, hogy azért hogy, a Harlekin megszökött, nem felelős senki. Tényleg egy fatális véletlen volt. Nagy része van benne annak a ténynek, hogy a Harlekin szabadnak született, és a szebadságáért képes volt feladni a biztonságát is.Ismerve a korábbi életlehetőséget, remélem, hogy emberközelben marad, és akkor még van remény arra, hogy ha szobacica nem is lesz, de egy biztonságos félvad, szabad életet élhet.
Ez az, amit szíből kívánok neki.