Tehetettlen várakozás.

A szomszéd építkezés alapozásánál kitermelt földet ide hordták. Állítólag csak deponálják itt.

Ezen az almafán rengeteg alma lett volna, ha hagyták volna a gyümölcsét beérlelni.

Ő meguszta. Virágzáskor, a hajnali fényben, olyan volt mint egy tündér. Az udvarhölgyeit könyörtelenűl levágták.

Az akác felét, és a mellette levő vadrózsát teljesen kivágták. Nem tudom miért nem maradhatott életben.

Menekülő mocsáriteknős. Védett allat, csakúgy mint a madarak akiknek tönkretették az élőhelyét.

Ma egy hete, hogy mentettük a hajléktalan macskákat. Akkor még minden szépnek és jónak látszott, de még azon az estén elromlott ez az öröm. Egy fatális vélettlen folytán, a Harlekin elött megynyílt a szabadság felé vezető út, és ő ezt ki is használta. Nekiszaladt a nagyvilágnak. A környezet, amibe belekerűlt, számára abszolút alkalmas a szabad életre. A Börzsöny pereme, nem sűrün lakott, fákkal, bokrokkal benőtt, óriási szabad terület. A lehetőségek a szabad életre még nagyobbak mint az eredeti élőhelyén volt. Egy hátránya van, az, hogy teljesen ismerettlen számára.
A keresést azóta sem adta fel a befogadó. Minden nap bejárja a környéket, külömböző helyekre élelmet rak ki, annál is inkább, mert több elhagyott macskakoloniát is gondoz.
A reményt még én sem adtam fel, csak attól félek, hogy az ősi macskaösztön szerint elindul megkeresni az eredeti otthonát. Akkor pedig könnyen bajba kerűlhet, és lehet sohasem talál otthonra.
Ma beszéltem a befogadóval, és azt is elmondta, hogy a Negró nagyon barátságos, szívesen veszi a dédelgetést, a becézgetést. Meg egy hetet kell kibírnia ketrecben, utána kapja az ismétlő oltásokat, és aztán mehet szabadon, de sokkal jobb esélyekkel mint a Harlekin.
Én azóta is minden reggel, adamegyek a területükre, és nagyon szomorúan látom az eseményeket. Már elkezdték a terület feltöltését. Van egy csapadékvízgyűjtő árok, ami körül szabályos vizesélőhely alakult ki. Annak a környékét kezdték sittel, meg földdel feltölteni. Ezért aztán az ott élő állatok kezdtek kimenekűlni. Így találtam valamelyik reggel egy mocsári teknőst.
Szerencse volt az hogy egy budafoki család az elveszett kutyáját kereste, és meglátták a teknőst a kezemben. Szabályosan megörűltek neki, mert náluk a kertben már van, meg kerti tavacskájuk is van , és ott majd eléldegélhet. Remélem jó helye lesz amit, el is tud fogadni.
A fák és bokrok vagdosása tovább folyik. Egyszerűen siralmas ami az ott élő állatok ellen folyik.
Tele van a terület sünökkel, minden búvóhelyüket tönkre tették. Ha feltöltik a területet akkor meg is ölik őket. Tegnap reggel megint beszéltem a munkálatokat irányító hölggyel, és azt mondja, hogy nem fogják az egészet feltölteni, csak a talaj egyenettlenségeit igazítják ki. Akkor talán még van egy kis esélyük a talajlakó állatoknak.
Két napja, megint láttam a vörösmacskát. Most nem rohant el mindjár, letudtam fozózni, és én hagytam őt ott, nem ő menekűlt el. Azóta megint hordom magammal az ennivalót, hátha megáll és tudok neki enni adni. A feketét, meg azt a sovány círmost, már egy hete, hogy nem láttam. Nem tudom mi lehet velük.