Még semmi jel!

A Negró a szokásos evőhelyen, egyedűl evett.

A Harlekin a területük másik végében találtam meg. Itt adtam neki enni. Közben előkerűlt egy másik círmos.

Kora hajnalban arra ébredtem, hogy zuhog az eső. Ha nem áll hatig, akkor nem tudok bringázni menni, és a macskák sem kapnak reggelit. Ha egy etetés kimarad, attól még nem lesz semmi bajuk, hiszen a korábbi életükben is elég rendszertelenűl ehettek. Nem is ez a gondom, hanem az, hogy lehet, hogy ma találkozom velük utoljára, és nem tudok oda menni.
A neten járkáltam jobbra- balra, többeknek elmondtam a gondom, hogy azért megvisel, hogy el kell tőlük válni, még ha ez egyértelműen az ő jövőbeni biztonságukat szolgálja is. Egyedül az megoldás számukra, ha kikerűlnek ebből a pokollá vált paradicsomból.
Sokan megértették a bánatom, hogy visszaélek a bizalmukkal, és ezt akkor is így élik meg ha az ő érdeküket szolgálja. De olyan is volt aki szerint feleleges aggodalmaskodás, mert ha nem tudom etetni őket akkor új gazdinál jobb helyen lesznek. Ha csak ezt nézem, akkor ez igaz is, de a jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy a nagy bizonytalanságba kényszerítem bele őket. És ez még akkor is így van, ha a legjobbat akarom nekeik, és a lehető legjobb fog velük történni. Ha akarom, ha nem ők ezt így élik meg! Ilyenkor szokott az jönni, hogy ugyan mit vagy úgy oda ezek csak macskák. Ezt már nem vártam meg, inkább kiszálltam.
Igen, ezek csak macskák, csak hogy őket már legalább egyszer cserben hagyták, és bennem mégis megbíznak, és nem tudják, hogy a jövőben várhatóan jobb, biztosabb életük lehet. Most csak a félelmet, és csalódottságot fogják megélni.
Tíz óra tájban elindultam, hogy megetetem őket, meg körbe megyek a bringaútamra.
Már majdnem a macskáknál voltam amikor a régészeti feltárás területén megláttam egy embert amint egy sport íjjal lövöldözött. Remélam nem macskákra, sőt más egyéb élőlényre sem. Éppen tegnap mondtam, hogy ezen a helyen elöbb-utóbb a gonoszsággal is fognak találkozni. Lehet, hogy már is itt van a gonoszság?
Lassan közelítettem meg a macskák szokásos helyét. A még meglevő bokrok alatt láttam egy fekete macskát, de mikor szóltam hozzá, menekülésre fogta a dolgot. Csak reméltem, hogy nem a Negró volt, mert ő talán nem menekült volna előlem, hacsak nem érte valami baj mi elött odaértem. Nem jött egyik sem, ezért tovább mentem, gondoltam, hogy a terület másik végében még megnézem őket. Ott még sohasem láttam egyiket sem, de egy próbát megér. Legnagyobb meglepetésemre, a giz-gaz közepén megkáttam a Harlekint, és ahogy szóltam hozzá, már jött is felfelé. Itt adtam neki enni, és miközben evett a távolból, a gyártelep irányából nyávogást hallottam, és elkezdtem hívni a Negrót. De nem a Negró jött, hanem egy eddig még nem látott nagyon sovány círmos. A Harlekin nem örült neki, fújt meg morgott rá, de az nem tágított, így eléje is raktam egy kis ennivalót. A Harlekinből, megint kiszedtem három kullancsot. Neki nagyon érzékeny a bőre, mert elég sok gyúlladásos folt van rajta. Biztos a kullancsoktól. A multkor mikor a Frontlaintól elfogytak a kullancsai akkor egész szép tiszta lett a bőre. Hiába a világos bőrszín, még állatban érzékenyebb.
Bár mennyire is sajnálom semmi kedvem ezzel a szegény új jövevénnyel is foglalkozni. Nem fogok újabb gondot a nyakamba venni. Ha mindenki csak ennyit tenne szerncsétlen elhagyottakér, akkor sokkal kevesebb szenvedés lenne. Szegény valahogy eddig is megélt. A farka vége hiányzik, biztos elkapta egy kutya, vagy egy ajtóhoz odacsukták, és letört neki. De régen történhetett, mert már nem sebes .
Visszafelé jövet a szokásos bokrok alól előkerűlt a Negró, boldogan szaladt amikor szóltam neki. Most már biztos, hogy korábban egy másik feketét láttam, nem őt. Megette rendes adag reggelijét, majd kérte és magkapta a szokásos símogatást, és eljöttem, és csak remélni tudom, hogy nem rájuk lövöldözött az az ember a nyilával.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a Lakos jelentkezik-e? Szeretnék már túl lenni az egész dolgon, mert akkor a macskák nagyobb biztonságban lennének, mint most. Remélem igaz az amit a Lakos mondott, meg az amit másoktól megtudtam róla.