Haladék.

Az ő bőrén nagyon látszanak a kullancsok nyomai , de erre is fog kezelést kapni.

Ez egy régebbi kép róla, az üvegben a táp, jó volna hozzáférni.

Ma megint ezen a távoli helyen kerűlt elő, és őt itt etettem.

Negró a bringa elött, mintha csak azt mondaná, hogy" ne menj el."

Elfogyott az ennivaló, most már játsz velem egy kicsit.

Tegnap este nem jött össze a macskák mentése. Van, hogy az ember eltervezi a tenneivalókat, és aztán rajta kívűlálló dolgok miatt meghiúsul az elképzelés. Ebben az esetben a macskák, vagy nyertek még egy napot a régi otthonukban, vagy még egy napig veszélynek vanna kitéve. Ez, az a dolog amit sajnos nem tudok befolyásolni, és csak az ő szerencséjükön múlik, hogy holnap reggel sikerül-e menteni őket.
Így aztán a reggeli bringázás megint macskaetetéses bringázás volt. Odafelé a Negrót hiába hívtam a szokásos helyén, nem jött. Ezért aztán elmentem a terület végébe, mert a Harlekint tegnap ott találtam. Ma már itt középen nem is kerestem. Ahogy közeledtem az úton ahhoz a részhez ahol számítottam rá, csengettem néhányat, és válaszként, meghallottam egy macska nyávogását. Nem nagyon mertem hívogatni, mert tegnap egy szerencsétlen sovány cirmos kerűlt elő a hívásra. De azért néhányszor leszóltam a bokrok közé, hogy Harlekin, Harlekin, és ő volt a bokor alatt, ahonnan csak úgy szaladt felfelé. Rendesen evett, utána hentergett játszott a kezemmel, és közben megint kiszedtem belőle néhány kullancsot. Vagy őt nagyon szeretik, vagy ezen a részen nagyon sok kullancs van, de benne néhány napja, rendszerint találok.
Nagyon megsajnáltam, mert amikor elindultam a bringával, egy darabig szaladt utánnam az úton. Annyira nem akarta, hogy ott hagyjam. Ha minden úgy sikerül ahogy szeretném, akkor holnap reggel elvisszük onnan. Igaz, hogy sem ő, sem a Negró nem fogják érteni, hogy mi is történik velük, de majd egy idő után rájönnek, hogy nem jártak rosszul. Csak reggelig ne történjen már semmi baj.
Elmentem a szokásos körutamra, és visszafelé a Negró is előkerült a bringa csengőhangjára. Még vigyázni is kellett, nehogy elém kerűljön. Nagyon örült nekem, először nem is enni ment, hanem simogatni, meg dögönyözni kellett, és cak utána evett.
Megvártam amíg megette a tápot, és őt is ott hagytam. Ő sem nagyon akart maradni, de éppen jött egy autó, és attol megijedt, és lement a töltés mellé a bozótba.
Az az igazság, hogy nagyon fognak hiányozni, de az ő biztonságuk sokkal fontosabb. Annyira kedves macskák, hogy épp a kedvessésük miatt könnyen érheti öket valami baj. Az igaz, hogy valami óvatosság is van bennük, mert egy idő óta csak akkor jönnek elő, hogy ha meggyőződtek róla, hogy én vagyok ott.
Holnap reggel még találkozunk, aztán mennek az orvoshoz ellenőrzésre, oltások, vérvétel a teszteléshez, utána Kismarosra karanténba. Majd, ha semmi baj nam lesz akkor mehetnek a macskakertbe. Szabadon járkálhatnak fedett, és szabad területek között. És ha valaki beleszeret valamalyikbe, akkor még saját gazdija is lehet. Nagyon megérdemelnék, mert nagyon kedves aranyos macskák.