2008. június 1., vasárnap

Hogyan tovább?

Végre jól laktam, most már símogass meg kérlek.

Látod, még a hasam is megmutatom, mert tudom, hogy nem bántasz, ezért bízm benned.

Figyelek, jön valaki. Lehet, hogy a Cirmike?

Kerlek, símogass meg, és játsz velem.

Egyre jobban féltem a Hajléktalan macskákat, mert ahogy elnézem szűkül a terület ahol laknak. A nyúlgáton túli részen kivágják a nyárfákat, meg azt hiszem az ecetfákat is. A régészek dolgoznak a feltáráson.
Tegnap reggel a fekete-féhér macskát láttam amint ment az emberek felé. Őszintén szólva nem mertem megvárni mi fog történni.
Valamelyik reggel lementem, és próbáltam egy kicsit tájélkozódni, hogy miféle emberek dolgoznak ott. A régészek még nem voltak ott, csak a segédmunkások, az írtáson is , meg feltáráson is. Nagyon gyorsan ott is hagytam öket, mert nem vagyok szokva ekkora bunkósághoz. Egy normális szavuk nem volt, pedig semmi különöset nem kérdeztem tőlük, csak azt, hogy találtak-e már valami érdekeset. Erre az egyik, egy ilyen terepruhás ember azt válaszolta, hogy teljesen feleslegesen költik a pénzt, és hogy ez egy nagy marhaság, meg kit érdekel a múlt. Az igazság az, hogy nagyon meglépődtem, mert nem hittem volna, hogy ember lehet ennyire buta is. Mindjárt el is mentem a másik irányba. A macskákról már nem is mertem beszélni, mert ilyen emberek figyelmét nem szabad felhívni egy csomó kiszolgáltatott, segítségre váró állatra.
Majd a jövő héten megpróbálok a régészekkel is beszélni, mert engem érdekel, hogy mi miden lehet még ott a földben.
Aranyos volt tegnap reggel a két macska. Mind a kettő rohanva jött, ahogy meghallották a bringám hangját. Idegesen, félve közelítettem a területükhöz, mert előző nap egyik sem jött, és nem tudtam, hogy mi lehettett az oka. Lehet megijedtek, hogy nem találják a Cirmikét, és talán messzeb is keresték, nem tudom. Nagyon megkönnyebültem, amikor megláttam öket. Két irányból egyszerre rohantak. Biztos nagyon éhesek voltak, és nem akartak lemaradni a reggeliről.
Egyre barátságosabbak, és én meg egyre jobban sajnálom, hogy nem tudom őket befogadni. Nem tehetem a saját macskáim miatt sem ,meg azért sem amiért abbahagytam a tenyésztést. Annak két fő oka van
1.) Nem fiatalodom, hanem mint minden ember én is öregszem, soha sem tudhatom, hogy meddig bírom őket normálisan ellátni, és nem akarom bizonytalanságban hagyni az állataimat. 2.) A szívem majdnem megszakadt amikor elvittek egy-egy kölyköt, utánna napokig nem találtam a helyem, fél éjszakákat sírtam utána. Ahogy öregszik az ember, egyre érzékenyebb lesz, és ezek a reakciók egyre kimerítőbbé válnak. Most amikor a Cirmike elkerűlt, most is valami hasonlót éreztem. Ez csak érzelmi reakció volt, az eszem értelmi reakciója teljesen jó volt. Nagyon örülök, hogy egy ilyen kis kiszolgáltatott, jobbsorsra érdemes állatka révbe jut, biztossá válik a jövője.
Ezt szeretném a másik kettőnek is . A karanténozó kórházban a kis Hamupipőkéből Hercegnő lett, mert mint Lady Cirmit tartják nyílván.
Mind ez a csoda nem vált volna valóra sok segítőkész ember közreműködése nélkül. Őszinte szívvel köszönöm a segítségüket. Remélem, ha netán olvassák ezt a blogot, tudni fogják, hogy nekik szól ez a köszönet.
Ma reggel szintén nem akartak lemaradni a reggeliről, de biztos messzebb voltak, mert többször is kellett csengetni, mire előkerűltek, de akkor rohanva jöttek. Rendesen ettek, utána kérték a símogatást, a dédelgetést.
Megint mind a kettőben vannak kullancsok, de most a másik fajta. Hétfőn, de lagkésőbb szerdán bemegyek az állatorvoshoz, és hozok neki Frontlaina cseppett.
Úgy döntöttem, hogy miután a Cirmike visszanyerte méltóságát, és Lady Cirmi lett a becsületes neve, ezért miután egy helyről származnak mindhárman, a fiuk is kapják vissza hozzájuk méltó rangjukat, ezért ez után a nevük legyen Sir Negró, és Sir Harlekin.
Eddig csak a színük után, egyszerűen Fehérnek, meg Feketének hívtam őket, meg csak Hajléktalan macskáknak, meg állandoan csak azt mondtam neki, hogy " jól van" nincs "semmi baj". Biztos azt hitték, hogy egyiköjük neve "jól van" a másiké meg "semmi baj".
Ez után Sir Negró, és Sir Harlekin, a Hajléktalan név ezután már csak legfeljebb előnév lehet.
Cirmikének továbbra is nagyon drukkolok, hogy ne derűljön ki valami végzetes dolog az egészségi állapotáról. Símán teljen el a háromhetes karantén, és a gazdija boldogan vihesse haza. Mert akkor ő is boldog lehet.

Nincsenek megjegyzések: