Veszélyes állapot.

Kicsit rendezni kell a fizimiskáját.

Majd utána, nagy nyútózkodás és magakelletés követketik.

Ebből a Harlekin sem maradhat ki. Ma ő hentergett a lábamon, jelezve, hogy a bizalma határtalan.

Nem is akarta elengedni a lábam, hátha vissza tud tartani, hogy ne menjek el.

Itt a bokrok és a fák alját már kitakarították. Teljesen át látni a terület eddig még eltakart részeire. A nyílt, átlátható terep nem nyújt biztonságot.

Cirmike a műtét után, a lábadozóban. Egy gondozó keze éppen símogatja, és a fotózáshoz alkalmas pózba segíti.


Itt a Gondozó! Kinyílt a ketrecajtó. A Bringás villogott így! Lehet, hogy ő jött értem?

Círmikéről a fotókat nem én készítettem, hanem a Noé honlapjáról mentettem.


Ma reggel rájöttem, hogy miért nincsenek a megszokott helyükön a macskák.
A terület rendezése tovább folyik. Az aljnövényzet írtása folyamatos. Részben az ezzel járó zaj, a sok idegen ember, arra készteti a macskákat, hogy távolabbi részekre húzódjanak. Így aztán nem csoda, hogy nem hallják hogy közeledem a bringával. Ma reggel többször is kellet csengetni mire a Negró előkerűlt.
Mikor odaértem, láttam meg, hogy tegnap a bokrok írtásával elértek a macskák területét. Kénytelenek más területet keresni, mert itt megszünt a rejtőzködési lehetőségük. Messzira látszanak, a lekopaszított földön. Az összes aljnövényzetet levágják, ezzel nem csak a macskáknak ártanak, hanem a területen élő madarak élőhelyét is elpusztítják. A kaszálással elérték, hogy a táplálékot adó gyomokat levágták, így megfosztva a magevőket is meg a lágyevőket is a fiókaneveléshez szükségés tápláléktól. Ez egyszerűen iszonyú! Nem értem, hogy ma az ember teljesen elfelejtette, hogy ha nem lesznek rovarok, nem lesznek növények sem, nem lesznek állatok sem, és végső soron az ember következik.
Egy héttel ez elött, még Kakuk-ot is hallottam. Néhány napja már nem hallom! Ma reggel már a Fácánkakast sem hallottam! Kacsák is voltak, már napok óta azt sem hallom. A borzasztó az, hogy mindez a szaporodási időben történik, elpusztítva egy csomó esetleges utódot is.
Valamikor a paraszt ember tudta, hogy mivel tartozik a természetnek, az őt körülvevő világnak. Nagyon vigyázott arra, hogy a feltétlenül szükségesnél többett ne pusztítson. Büszke és boldog volt, ha a házánál Gólyák és Fecskék fészkeltek. Kora tavasszal kinyitotta az istálóajtó felső részét, hogy a visszatérő Füsti fecskék betudjanak repűlni az istálóba.
Nem tudom, hogy hova lett ez gondoskodás az emberből, és mikor, és miért veszett ki belőle.
Nagyon kellene valami biztonságos lehetőség a macskáknak. Már arra is gondoltam, hogy meg kellene próbálni áttelepíteni őket. A bringaút mentén van egy olyan terület, ami jó lenne nekik. Ott nincs forgalom, mert a régi Szeszgyár és a Duna közötti terület. Elég nagy, és sok a fa meg a bokor. Sőt nem messze van egy régi laktanya épület, ahol külömböző vállalkozások működnek, meg egy romos elhagyott épület, ahol hajléktalanok laknak. Ráadásul ez nekik nem is idegen, hiszen régen is hajléktalanokkal éltek. Ehhez valaki kellene, hogy segítsen, mert egyedül egyszerre csak egyet tudok elszállítani. Jó lenne őket egyszerre elvinni, hogy legalább ők ketten legyenek egymésnak ismerősek az idegen területen. Lehet, hogy ez volna a legjobb megoldás.

Ma reggel megint nagyon aranyosak voltak. Nem győztek hízelegni, meg dorombolni. Ma nem láttam bennük kullancsokat. Most a Harlekin hentergett a lábamon. Mire visszafelé jöttem a bringázásból, addigra eltüntek.
A Círmikéről híreket is, meg fotókat is kaptam. Láthatóan tényleg jól bírja a ketrecet. Remélhetőleg nem lesz semmi baj, és a karantén letelte után mehet haza az új családjába a gazdijával.