Szorongás, és öröm!

Egy tálból ettek.

Egyszer csak jött a Fehér is.

A Fekete a giz-gazon keresztűl jött felefelé.

Először csak ö jött egyedül.

Ő az akit egy hete egy Trikolor lánnyal láttam. Elég bizalmattlanúl, de odament a lerakott táphoz, és lassan elkezdte enni.

Éjszaka nagyon rosszul aludtam, mert tegnap, miközben egész nap keresgéltem a neten,- hogy még hova lehetne feltenni őket, hogy minél több ember tudomást szerezzen róluk-, rengeteg olyan kis állatról szóló hírdetésre bukkantam, aminek az előzménye emberi gondattlanság.
Felelőtlenségből megszületett, kis állatokkal vannak tele a gazdit kereső, hírdető oldalak. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mit lehetne, vagy kellene csinálni, hogy az emberek több felelőséggel viseltessenek az állatokat illatően. Minden állatokkal foglalkozó folyóirat sokat foglalkozik az ivartalanítás ez irányú előnyeivel, de azokat olyan emberek olvassák akiknek már eljutott odáig az intelligenciájuk, hogy mindent megtegyenek a felesleges szaporulat elkerüléséért.
És azokkal mi van, akik úgy gondolják, hogy nagyon jó aranyosak a kölyök állatok, és majd ha a gyerek már kijátszotta magát velük, akkor majd elajándékozzuk őket. Ilyenekkel vannak tele a menhalyek, és ezért nem jut hely az ilyen krizishelyzetbe jutott állatoknak, mint ezek a szerencsétlen, hajléktalan macskák.
Ráadásul, már két napig nem jött ennei a Fehér, már azt hittem, hogy valami baja történt. Állandóan za hatalmas kaukázusi juhász őrkutya járt az eszembe, meg az, hogy az a gyönyörű terület, micsoda tragédiáknak lehet tanuja.
Meg arra is gondoltam, hogy hiába nem bántja a fagyűjtögető ismerősöm őket, azért lehet, hogy mégis tartanak tőle, és ezért inkább elkerülik, és enni sem jönnek.
Ezért aztán, már hajnali négy órakor felkeltem, és ahogy kivilágosodott, már mentem is a macskákhoz.
Elkeseredésem csak nőtt amikor csak a Círmos jött enni. Tegnap még a Fekete is megvolt, ma már az sem jön.
Elég soká toporogtam, nézelődtem, mikor végre megjelent a bokrok alatt. Az a fúrcsa, hogy nem a szokásos útvonalon jön felfelé, hanem toronyiránt, a giz-gazon keresztűl. Elöbb m,egkellett símogatni aztán nagy kényelmesen elkezdett enni. Azt láttam, hogy megint volt valaki náluk, enni is adott neki, mert egy ujabb reklámszatyrot láttam a lejáratban. Nem kellene ilyen szanaszétséget hagyni az etetés után.
Akkor már jó ideje ettek ketten, jobra- balra nézelődtem, hogy hátha mégis megjelenik a Fehér.
Egyszercsak tényleg megjelent. Ugyan ott a bokrok alatt, ahonnan a Fekete is előjött. Úgy meg örültem neki, hogy még a fotózást is elfelejtettem. Mire észbe kaptam addigra már jött fel felé.
Ő is ugyan ott ahol a Fekete, toronyiránt, a giz-gazon keresztül. Szépen ettek mind a hárman.
Aztán én elmenetem, a bringakörömre.
Az út végén két férfi erősen gesztikulálva beszélgetett, és azt hittem, hogy rám meg a macskákra mutogatnak. Mikor odaértem, megkérdeztem, hogy oda tartoznak-e? És hogy, remélem nem baj, hogy etetem ezt a három macskát. Az egyik férfi odatartozik, ö is biztonsági őr, és őt nem zavarja, hogy etetem a macskákat. Úgy gondoltam, hogy nem baj, ha tudják , hogy szeretnék nekik gazdát, vagy valami rendes megoldást találni, mert így talán jobban megtűrik őket a területen.
Visszafelé találkoztam a fagyűjtögető ismerősömmel, és beszélgetés közben elmondta, hogy a belső részem találtak egy elhagyott almot, néhány kismacskával, és a kutyás biztonsági őr szerette volna őket megmenteni. Annyira meglepődtem, hogy nem is kérdeztem meg, hogy sikerűlt-e, de úgy vettem ki a szavából, hogy ott hagyták a kölyköket. Ha meg így van akkor az anya, ha nincs semmei baja, akkor visszamegy a kölykökhöz.
Most már a macskák is megint előjöttek, illetve a Fekete jobbra, kicsit távolabb aludt a lekeszált, száradó fűben.
Körülöttük most annyi baj van, hogy a Círmos, szerintem néhány nap és lefial. Állandóan a még ott levő romok alá bújik, attól félek, hogy oda fog szűlni. A romokat meg elöbb-utóbb el fogják szállítani.
Vissza felé jövet megint láttam, azt Fekete-féhér kandúrt aki a múlt vasárnap egy Trikolor nősténnyel eggyütt kucorgott. Megint adatam neki enni, elfogadta.
Lehet, hogy ez a nőstény szűlt meg és most azért nem volt a itt kandurral itt.