A ma reggeli etetésnél egy kicsit féltem, hogy egy fővel csökkent a létszám. Megint csak ketten, a fehér, meg a círmos jöttek enni. A fehér már a töltés kőlábazatán űlve várt. Mikor megláttam, hogy ott van a kövön, megijedtem, hogy talán valami baj történt, mert messziről nem láttam, hogy csak ül és vár. A fekete, már második napja nem jött enni. Az első adag táp már elfogyott, amikor nagy kényelmesen előmászott az egyik bokor alatti romhalmazból. Azért ő is evett, látható tekintély a másik kettő elött, mert hagyták enni, majd csak utána folytatták ők is az evést.
A fehérben megint láttam kullancsokat, de a korábbi sérüléseik szépen gyógyúlnak.
Visszafelé jövet láttam, hogy a gépek már az ő területükön dolgoznak. Az ő házaik maradványát rakják autóra és szállítják el. Még a romok sem védik őket ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése