Miért?

Egy szépséges virágzó bokor a területről.

Ma reggel igy reggeliztünk, a Fekete meg a Círmos együtt.

A Fehér külön, egyedül.

Már sokat gondolkodtam azon, hogy a hajléktalan macskák közül miért pont ez a három talált rám, és barátkozott meg velem.
Mint már korábban is írtam, rajtuk kívül még négyet láttam, ebböl kettő bizalmattlanul ugyan, de elfogadta az ennivalót, de az óta sem láttam őket. A Hasonmásnak jelzett vöröset kétszer vagy háromszor láttam, de minden alkalommal pánikszerűen menekült, pedig nagyon messziről próbáltam fotózni. Csak remélni tudom, hogy a munkások nem bántották. Ugyanis valamelyik nap beszélgettem velük, és elmeséltam nekik, hogy valamikor régen még róka is volt a területen. Akkor nem igazán értettem, hogy miért modják, hogy néha még ma is lehet rókát látni. Remélem nem a vörös macskát nézték rókának.
Tegnap meg egy fehér menekűlt az idegen ember elöl, pedig nem is zavarta, csak véletlenül arra bóklászott ahol ő megbujt. Nem is tudtam, hogy ő is van, és hogy éppen a melletünk levő bokorban bujik meg. Azt hiszem arra várt, hogy menjek el és utánna megnézi mit hagytak a hármak.
Néha már arra gondolok, hogy lehet, hogy a Benjikém kűldte őket, hogy ne mindig vele foglalkozzam a gondolatimban, hanem legyen valami ami lefoglalja az agyam. Tudom, hogy ez lehetettlen, de a szituáció pont ilyen. Mióta ezt a blogot írom a hajléktalan macskákról, az óta a Benji blogjába, a saját csapatomról egy sort sem írtam.