Reménykedünk.

Ma reggel ez a látvány fogadott: Círmike nélküli üres etetőhely.

Akár merre néztem, nem láttam egyiket sem.

E körül, a rom körül szoktak pihenni.

Majd nagy sokára, kb. egy óra múlva előkerűlt a Fehér, és feljött enni.

Azt hiszem, hogy a kis Hajléktalan macskák nem vették jó néven, hogy egy eltünt közülük. Érdekes módom nekem is fúrcsa volt reggel amikor mentem etetni őket, hogy a Círmoska nem jött a bringám elé.
Lassan közelítettem a területhez, de nem jött senki. Nem is láttam senkit. Nehányszor megütöttem a csengőt, hogy hallják, he eddig nem hallották, hogy itt vagyok. Erre sem jött senki. Egy ideig vártam, aztán elmentem a szokásos körutamra, mondván, hogy mire visszaérek biztos itt lesznek.
Útközben találkoztam a fagyűjtögető ismerősömmel, elmondtam neki, hogy a Círmikét ma fogják operálni. Ő is állatbarát, és nem szereti, ha az állatok szenvednek. Ő is nyugdíjas, meg van már három macskája, ezért nem tud befogadni közülük, de odafigyel egy kicsit ő is, meg próbálja meggyőzni a területen mozgó embereket, hogy ne bántsák ezeket az elhagyott macskákat.
Visszafelé jöttömben, a Fehér már a szokásos napozóhelyén volt, de szólni kellett neki, hogy jöjjön enni. Akkor viszont rohanva jött. Nem tudom, hogy az viselte-e meg őket ennyire, hogy egy társuk eltünt, vagy valami más is történt tegnap este, vagy az éjszaka?
Mindenesetre jó ideig vártam, közben előkerült a fagyűjtögető ember is, és kb. egy órát beszélgettün, de a Fekete nem került elő. A Fehér viszont, evés után mellettünk elheveredett a fűben. Ebből azt gondolom, hogy biztonságban érzi magát, amikor ott vagyok.
A Círmikének nagy sikere van macskás körökben. Valaki már szeretné is , ha az ő macskája lehetne. Az igazság az, hogy én is szeretném, még akkor is, ha sajnálnám, ha nem látnám többé. De az lenne az önzés teteje, ha azért ragaszkodnék hozzá, hogy ott éljen hajléktalanként a szabadban, esőben hóban fedél nélkül. Csak azt kell kideríteni, hogy nincs-e valami vírusa amivel megfertőzhetné a befogadó már meglevő macskáját. Ez nagyon fontos, és óvatosságra int.
Én, személyszerint, nagyon REMÉNYKEDEM!

Sikerűlt!

Az első etetések egyike

És ma reggel már jóllakva nézelődik.

Minden baj nélkül sikerűlt a Cirmoskát betenni a boxba. Annyira örültem neki, hogy a fotót is elfelejtettem. Így nem tudom megmutatni a kis hajléktalant amint utazni készül.
Elég türelmesen viselte a zártságot, csak néha akata kinyitni a hordozót.
Holnap reggel műtét, aztán egy hét lábadozás, és visszajön. Abba maradtunk, hogy ha netán megtetszene valakinak, akkor adják örökbe. Érdekes, hogy kicsit sajnálom, hogy lehet nem látom többet. Az az igazság, hogy neki egy igazi jó gazdi lenne a legjobb, és én nem lehetek az mert nem kockáztatom a többiket. Oltva sincs, és kitudja, hogy az sok kullancsok milyen fertőzést vitt bele.
Kicsi hajléktalan Cirmike legyen szerencséd!
A többieknek biztos hiányozni fogsz. Kicsit talán nekem is , de majd meglátjuk, hogy alakul.
Kíváncsi vagyok holnap reggel jön-e a két kandur enni? Mindig a Círmike volt az első. Annyira, hogy ma reggel majdnem rámentem a bringával, mert elém ugrott. Még szerencse, hogy meg tudtam állni.

Esélyek.

Círmoska, ma velem jöhetsz, ha hagyod hogy betegyelek a hordozóba.

Az esély amit kapott óriási!

A hátán egy szépen gyógyult hatalmas sebhely van, amit időnként még tisztogat.

A napokban, komoly lehetőség adódott a baj részleges magoldására.
Már írtam róla, hogy a Círmoska sajnos vemhes, és még csak nem is tudom pontosan, de talán még hozzávetőlegesen sem megállapítani, hogy mennyi idős lehet, mikorra várható a szülés. Túl kicsi termetű, vagy nagyon fiatal, vagy a rossz körűlmények között maradt ilyen kicsi, úgyhogy, még az sem biztos, hogy egyedül meg tudna szűlni. Ha meg magára marad a bajában, akkor lehet, hogy még az őszt sem éri meg, mert balahal az elakadt szülésbe.
Adódott egy lehetőség, egy állatbarát aki a Noé Állatmenhely egyik segítője, felajánlotta segítségét.
Ez a segítség valóságos főnyeremény a Círmoska számára. Sikerűlt őt bejutattani a Rex állatmenhelybe ivartalanítási céllal. Egy hét karantént is kap a lábadozás idejére. Utána vissza tesszük a jelenlegi lakóhelyére. Pillanatnyilag ennél jobb nem is történhetett volna, mert minden manhely tele van a szerencsétlen mentésre, meg gazdira váró kölykökkel. Őszig pedig még sok idő van, sok minden történhet. A hölgyről csak annyit, hogy ritka önzettlen, mert a lehetőség felkutatásán kívűl még a szállítgatást is vállalta. Köszönet neki érte.
Ma reggel a treületen beszélgettem egy fiatal hölggyel, akiről kiderűlt, hogy valami vezető, vagy szervező a terület rendezésben. Most már legalább megtudtam, hogy tulajdonképpen egy liget, vagy pihenő park lesz, fát csak keveset, a könnyen törő, viharokat nem tűrő fajtákat vágnak ki.
A régészek, már találtak érdekességet , római kori tárgyakat, és egy őrtorony maradványait.
Velük nem tudtam beszélni, mert még nem voltak a területen, de valamelyik nap kimegyek, mert csak napközben, nyolc óra után vannak itt. Szeretném megnézni, amit lehet, ha megengedik.
Próbálok a macskák érdekében a helyszínen is valamit elérni. Ha ott valami embereket foglalkoztató munkahely is lesz, akkor akár mág a macskák számára is adóthat valami menedék.
Nagyon fogok figyelni.

Gondolatok

Megint itt hagyott.

Onnan szokott jönni, a bringával.

Ne menj el kérlek.

Szeretnék veled menni.

Mióta találkoztam a hajléktalan macskákkal, annyi szomorú, és felháborító eseményt ismertem meg, hogy szinte állandóan ezek foglalják le a gondolataimat. Pontosabban, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy ezek az elítélendő események elkerűlhetők legyenek.
Először csak az volt a célom, hogy szerencsétleneket valahogyan gazdához, jutassam. Keresgéléseim közben minduntalan beleütköztem az ember meggondolattalanságának a következményeibe. Ugyanis , ahány állatmenhelyet megkerestem (a neten), mindenhonnan nemleges választ kaptam. Ennek is két kategóriája van. Az egyik egyszerű és határozott elutasítás, egy egyszerű "nem", a másik legalább megmagyarázza, hogy televannak kölyök állatokkal, és már nincs hely.
A "nem", először nagyon felhárított, de a másik változat magyrázatai után megértettem, hogy nem a menhelyek hibája a "nem", hanem a felelőttlen embereké, akikben fel sem merűl, hogy tenni kellene valamit azért, hogy ne legyen annyi gazdátlan állat.
Nagyon sok formája van annak, hogy mitől lesz egy állat kóborló, kitaszított. De mindig az ember felelőssége. Egy ideig helyes, kedves aztán mikor megunták, akkor mindegy hogy hová, csak tünjön el valamerre, és ne is lássa. Mert ha netán látja, akkor még megtalálja sajnálni, és netán még tesz is valamit érte, hogy javítson a sorsán. Azt pedig ő nem akarja, mert az macerás, pénzbe kerűl, és különben is az csak egy állat.
Pedig ezt a sok szenvedést, amit az ember okoz, és az állat visel el nagyon egyszerűen meg lehetne előzni.
Először is, végig kell gondolni, hogy egy állat tartása mivel jár, mik az illatő fajta ígényei, milyen tipus felel meg a legjobban az egyéniséghez. Mennyi ideig kell róla gondoskodni, beilleszthető-e a már kialakult életvitelbe, ha nem akkor tudok- e változtatni az állat érdekében, letudok-e mondani eddig megszokott dolgokról, azért hogy az állat jól érezze magát nálam.
És ha ezekre a kérdésekre "igen" a válasz akkor még mindig ott van, hogy anyagilag bírom-e az etetését, az orvosellátását, ha netán beteg lesz.
És egyáltalán tudok, és nem csak én hanem a családom is együtt élni egy állattal?
Ha ezt mind megfontolta valaki, és mindenre pozitív a válasz, akkor és csak is akkor vegyen magához egy állatot. Mert az állat nem játék, ő is érez, neki is fáj a bántás, a kegyettlenség, de a legnagyobb fájdalom akkor éri amikor hűtlenül elhagyják .
Bármilyen hihetettlen is ezt csak kevesen élik túl, de aki túl éli az elöbb utóbb párt is talál magának, és ez igazi nagy tragédia, mert ilyenkor sokszorozódik a baj, mert megszületik egy csomó kölyök a biztos nyomorúságra, a szenvedő kiszolgáltatottságra.
Pedig mindezt nagyon egyszerűen meg lehetne előzni. A legtöbb állat nem a fajtatiszta tenyéstést szolgálja, hanem az ember természet utáni vágyát hivatott kielégíteni, és ezért nincs szükség arra, hogy utódokat hozzon létre. Ezért nincs szüksége az ivari jellegére, így nyugodtan lehet őt ivartalanítani, amivel nagyon sok bajt és kellemettlenséget meglehet előzni, de legfőképpen nem fog megszületni egy csomó felesleges szaporulat.
Emberek, gongoljátok meg, hogy a szeretet mikor önzettlen, és éppen ezért, mikor hasznos az a kedvenceink számára?

Szorongás, és öröm!

Egy tálból ettek.

Egyszer csak jött a Fehér is.

A Fekete a giz-gazon keresztűl jött felefelé.

Először csak ö jött egyedül.

Ő az akit egy hete egy Trikolor lánnyal láttam. Elég bizalmattlanúl, de odament a lerakott táphoz, és lassan elkezdte enni.

Éjszaka nagyon rosszul aludtam, mert tegnap, miközben egész nap keresgéltem a neten,- hogy még hova lehetne feltenni őket, hogy minél több ember tudomást szerezzen róluk-, rengeteg olyan kis állatról szóló hírdetésre bukkantam, aminek az előzménye emberi gondattlanság.
Felelőtlenségből megszületett, kis állatokkal vannak tele a gazdit kereső, hírdető oldalak. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mit lehetne, vagy kellene csinálni, hogy az emberek több felelőséggel viseltessenek az állatokat illatően. Minden állatokkal foglalkozó folyóirat sokat foglalkozik az ivartalanítás ez irányú előnyeivel, de azokat olyan emberek olvassák akiknek már eljutott odáig az intelligenciájuk, hogy mindent megtegyenek a felesleges szaporulat elkerüléséért.
És azokkal mi van, akik úgy gondolják, hogy nagyon jó aranyosak a kölyök állatok, és majd ha a gyerek már kijátszotta magát velük, akkor majd elajándékozzuk őket. Ilyenekkel vannak tele a menhalyek, és ezért nem jut hely az ilyen krizishelyzetbe jutott állatoknak, mint ezek a szerencsétlen, hajléktalan macskák.
Ráadásul, már két napig nem jött ennei a Fehér, már azt hittem, hogy valami baja történt. Állandóan za hatalmas kaukázusi juhász őrkutya járt az eszembe, meg az, hogy az a gyönyörű terület, micsoda tragédiáknak lehet tanuja.
Meg arra is gondoltam, hogy hiába nem bántja a fagyűjtögető ismerősöm őket, azért lehet, hogy mégis tartanak tőle, és ezért inkább elkerülik, és enni sem jönnek.
Ezért aztán, már hajnali négy órakor felkeltem, és ahogy kivilágosodott, már mentem is a macskákhoz.
Elkeseredésem csak nőtt amikor csak a Círmos jött enni. Tegnap még a Fekete is megvolt, ma már az sem jön.
Elég soká toporogtam, nézelődtem, mikor végre megjelent a bokrok alatt. Az a fúrcsa, hogy nem a szokásos útvonalon jön felfelé, hanem toronyiránt, a giz-gazon keresztűl. Elöbb m,egkellett símogatni aztán nagy kényelmesen elkezdett enni. Azt láttam, hogy megint volt valaki náluk, enni is adott neki, mert egy ujabb reklámszatyrot láttam a lejáratban. Nem kellene ilyen szanaszétséget hagyni az etetés után.
Akkor már jó ideje ettek ketten, jobra- balra nézelődtem, hogy hátha mégis megjelenik a Fehér.
Egyszercsak tényleg megjelent. Ugyan ott a bokrok alatt, ahonnan a Fekete is előjött. Úgy meg örültem neki, hogy még a fotózást is elfelejtettem. Mire észbe kaptam addigra már jött fel felé.
Ő is ugyan ott ahol a Fekete, toronyiránt, a giz-gazon keresztül. Szépen ettek mind a hárman.
Aztán én elmenetem, a bringakörömre.
Az út végén két férfi erősen gesztikulálva beszélgetett, és azt hittem, hogy rám meg a macskákra mutogatnak. Mikor odaértem, megkérdeztem, hogy oda tartoznak-e? És hogy, remélem nem baj, hogy etetem ezt a három macskát. Az egyik férfi odatartozik, ö is biztonsági őr, és őt nem zavarja, hogy etetem a macskákat. Úgy gondoltam, hogy nem baj, ha tudják , hogy szeretnék nekik gazdát, vagy valami rendes megoldást találni, mert így talán jobban megtűrik őket a területen.
Visszafelé találkoztam a fagyűjtögető ismerősömmel, és beszélgetés közben elmondta, hogy a belső részem találtak egy elhagyott almot, néhány kismacskával, és a kutyás biztonsági őr szerette volna őket megmenteni. Annyira meglepődtem, hogy nem is kérdeztem meg, hogy sikerűlt-e, de úgy vettem ki a szavából, hogy ott hagyták a kölyköket. Ha meg így van akkor az anya, ha nincs semmei baja, akkor visszamegy a kölykökhöz.
Most már a macskák is megint előjöttek, illetve a Fekete jobbra, kicsit távolabb aludt a lekeszált, száradó fűben.
Körülöttük most annyi baj van, hogy a Círmos, szerintem néhány nap és lefial. Állandóan a még ott levő romok alá bújik, attól félek, hogy oda fog szűlni. A romokat meg elöbb-utóbb el fogják szállítani.
Vissza felé jövet megint láttam, azt Fekete-féhér kandúrt aki a múlt vasárnap egy Trikolor nősténnyel eggyütt kucorgott. Megint adatam neki enni, elfogadta.
Lehet, hogy ez a nőstény szűlt meg és most azért nem volt a itt kandurral itt.

FÉLEK!!

Már második napja nem jön enni! Félek, hogy ő már csak egy szép emlék!

Ma is csak ők ketten jöttek enni.

Félek, még pedig nagyon félek, hogy az emberi nemtörődömségből és hanyagságból eredő közömbösség létre hozta helyzetet betetőzi más emberek gonossága.
A Fehér már második reggel nem jön enni. Ma a Fekete is nagyon óvatos volt mikor meglátta, hogy az etetőhelynél van valaki. Kétszer szóltam neki mire végre elindult.Korábban ez
nem volt így. Sőt, én még meg sem álltam a bringával, ők, hárman rohantak felfelé és mire megálltam, már a lábam körül keringve dörgölődtek. Nem tudom, mi történhetett.
Tegnap még azt reméltem, hogy ma már jönni fog a Fehér is mert biztos éhes lesz, de ma sem jött.
Felmerűlt bennem az a gondolat, hogy lehet valaki befogadta, ezért elvitte. Ha így van, jól van, csak jó lenne tudni róla.
Aztán ma reggel megint találkoztam a tüzifát gyűjtögető ismerősömmel, aki elmondta, hogy a régészek biztonságiőrének van egy kaukázusi kutyája, ami szabadon járkál a terűleten. Ezt a kutyát láttam én is a gazdájával valamelyik reggel. Alposan megzavarta a macskákat, de mikor rászóltam, visszahívta a kutyát. A kutya azonnal visszament, tehát hallgat a szóra, iskolázott kutya lehet. Csak az a kérdés, hogy ha nem szól rá senki, akkor mit csinál a macskákkal? Ha a gazdája hagyja, hogy megőlje a macskát, akkor ő az a rosszindulatú gonoszság aki befejezi azt amit a nemtörődöm közömbösség elkezdett.
Csak azt nem értem, hogy miért hatékonyabb az ilyen, és ehhez tartozó magatartás. Miért érik el, hogy szerencsétlen, védtelen , gyengébb macskák áldozatul essenek ennek a fajta erőszaknak.
Mitöl ilyen torz a lelke egyik-másik embernek, miért hiszik, hogy attól erősek, ha egy hatalmas ölésre kiképzett kutyával megöletnek egy macskát. És egyáltalan, miért kell egy kutyát ölésre kiképezni?
Nem tudom, szegény macskákkal mi lessz ? Lehet, hogy elkésik a segítség?

Egy fő hiányzik.

Becsaptak! Azt ígérték, hogy nem fognak bántani!

Ma csak ők ketten jöttek reggelizni.

A rendszeres napi szokásomhoz híven, ma reggel is mentem bringázni, és vittem enni a hajléktalan macskáknak. Elég soká elbíbelődtem az indulással, mert vásárolni akartam, ahhoz pedig a bringatáskát kikellett pakolni, hogy legyen elég hely a cuccoknak amit vásásrolok. Így aztán elég későn értem a macskákhoz.
Már megint messziről láttam, hogy volt itt valaki, mert megint széthagyták a műanyag csomagolótálcát, meg egy olyan szatyrot amilyent a hajléktalanok szoktak használni, egy csupa mocsok, nagy műanyag szatyrot. Erről az jutott eszembe, hogy lehet hogy, visszajárnak a hajléktalanok a macskáikat etetni. Csak ne hagynának mindig, szét maguk után egy csomo szemetet.
A Círmos elég gyorsan előjött, de utána egy ideig nem jött senki. Nagysokára a Fekete is előkerült. Mind a ketten rendesen ettek, a negfelelő adagot.
A Feketének már kezd a bundája tényleg fekete lenni, már sokkal kevesebb a fénytelen vöröses szőre. Kullancs nincs benne, szóval már egész jól néz ki, most már meg is szoktam símogatni. Mondani sem kell, hogy el is várja.
A Círmos, viszont aggaszt mert szerintem vemhes. Nagyon nagy kár, mert ha nem jön össze valami elhelyezési lehetőség akkor ott kint megszűl néhány szerencsétlen kölyköt, a teljes bizonytalanságra. Még az sem biztos, hogy símán meg tud szűlni, ha meg nem akkor ő is veszélybe kerűl. Ha sikerűl neki megszűlni, akkor hova rejti az almot, mert csak romok vannak, amit bármikor elszállíthatnak. Egy ideje ugyan abba hagyták, de ha vége a régészek munkájának, akkor biztos, hogy folytatani fogják a takarítást. Nagyon bizonytalan a helyzete.
A másik ami miatt nyugtalan vagyok, hogy a Fehér ma nem jött enni. Csak ketten ettek, a Círmos meg a Fekete.
Annyi minden megfordult az agyamban, hogy a régi gazdája jár vissza etetni, és most talán olyan helyre került ahova elvitte magához, vagy valami baj érte. Nem tudom. Az is igaz, hogy a tüzifát gyűjtögető nyugdíjas férfi ott volt, illetve akkor ért oda amikor a két macska evett, és először ők is elmenekültek, de aztán visszajöttek. Ez egy nagyon jólelkü, inteligens ember, sokat beszélgetek vele. Amikor visszafelé jöttem, még akkor is itt volt, a Círmos meg a Fekete megint jött, de a Fehéret akkor sem láttam.
Kíváncsi vagyok holnap reggel előkerül-e? Az igazság az, hogy szeretném ha előkerülne, vagy ha tudnám, hogy mi lett vele.
Tegnap egész nap a neten voltam, fórumokat kerestem, ahova regisztráltam és feltettem a macskákat, hogy minnél több helyen, minnél többen lássák őket, és tudjanak a történetükről. Apróhírdetést adtam fel néhányat. Egy kedves hölgy ígérte, hogy megkeres néhány menhelyet az érdekükbe. Nem tudom, hány emailt írtam meg és kűldtem el, külömböző helyekre. Majd csak akad végre egy hely, ahol legalább a Círmost ellehet helyezni.
Annyit neteztem, hogy estére teljesen kiborúlt a szemem.

Miért?

Egy szépséges virágzó bokor a területről.

Ma reggel igy reggeliztünk, a Fekete meg a Círmos együtt.

A Fehér külön, egyedül.

Már sokat gondolkodtam azon, hogy a hajléktalan macskák közül miért pont ez a három talált rám, és barátkozott meg velem.
Mint már korábban is írtam, rajtuk kívül még négyet láttam, ebböl kettő bizalmattlanul ugyan, de elfogadta az ennivalót, de az óta sem láttam őket. A Hasonmásnak jelzett vöröset kétszer vagy háromszor láttam, de minden alkalommal pánikszerűen menekült, pedig nagyon messziről próbáltam fotózni. Csak remélni tudom, hogy a munkások nem bántották. Ugyanis valamelyik nap beszélgettem velük, és elmeséltam nekik, hogy valamikor régen még róka is volt a területen. Akkor nem igazán értettem, hogy miért modják, hogy néha még ma is lehet rókát látni. Remélem nem a vörös macskát nézték rókának.
Tegnap meg egy fehér menekűlt az idegen ember elöl, pedig nem is zavarta, csak véletlenül arra bóklászott ahol ő megbujt. Nem is tudtam, hogy ő is van, és hogy éppen a melletünk levő bokorban bujik meg. Azt hiszem arra várt, hogy menjek el és utánna megnézi mit hagytak a hármak.
Néha már arra gondolok, hogy lehet, hogy a Benjikém kűldte őket, hogy ne mindig vele foglalkozzam a gondolatimban, hanem legyen valami ami lefoglalja az agyam. Tudom, hogy ez lehetettlen, de a szituáció pont ilyen. Mióta ezt a blogot írom a hajléktalan macskákról, az óta a Benji blogjába, a saját csapatomról egy sort sem írtam.

Ők a bátrabbak.

A régészek beköltöztek a terület belsejébe a konténerekkel.

Mikor az idegen odajött, a Fekete távolabb ment, és addig nem is jött vissza amíg az idegen ott volt.

Olyan éhesek voltak, hogy külön helyekre tettem nekik ennivalót.

A két kandúr kivételesen egymás mellett eszik.

A sok visszautasítás hatására elég sokat töprengtem, hogy menjek-e etetni azokat szerencsétlan macskákat. Végülis, úgy döntöttem, hogy megyek, mert a lalkiismeretem nem hagyott békén.
Kora reggel ma sem tudtam menni, mert az éjszakai eső után, még minden vizes volt.
Délelött átmentem a fogorvoshoz, és onnan elmentem a macskákhoz.
Mikor odaértem, egyet sem láttam. Kicsit vártam, de egy sem jött. Azt viszont láttam, hogy valakik megint megetették őket, mert megint volt ott műanyag ételes edény, üresen. Sőt, lent a tőrmelék kupacnál két edényt is láttam. Én nem megyek oda le, mert kérdés, hogy feltudnék-e jönni?
Elmentem a szokásos bringa- körömre, majd visszafelé megint a macskák felé jöttem.
Már messziről láttam, hogy a Fehér kint van a bokrok elött, és ahogy meglátott már jött is felfelé. Ugyanakkor megláttam a Círmost is . Mindketten nyávogva szaladtak. Mire megálltam, és leraktam a bringát, már a Fekete is jött. Mire elővettem az ennivalót, meg a vizet már mind a három ott volt, és az érdekes az, hogy először nem is az ennivalóhoz mentek, hanem mind a hármat megkellett símogatni. Most már megsímogatom őket, mert nincs bennük kullancs. A frontlaine jó, mert mind kipotyogott, és nem ment beléjük újabb.
Az az igazság, hogy nem akarom, hogy nagyon kötődjenek hozzám, meg én sem akarom őket nagyon megszeretni, mert én nem hozhatom őket haza a saját macskáim miatt sem, meg azért sem amiért a tenyésztést is abbahagytam. Soha nem tudhatom, hogy mikor történik velem valami olyasmi amiért nem tudom őket ellátni, és nem fogom szaporítani a bizonytalan sorsú állatok számát. Az enyémeket a családom még csak ellátná, ha rá lennének utalva, de azt nem várhatom tőlük, hogy más emberek felelőtlenűl elhagyott macskáit is gondozzanak.
Az én koromban már erre is gondolni kell!
Miközben ettek a macskák, egyszer csak azt vettem észre, hogy felkapják a fejüket és nagyon figyelnek egy irányba. Oda mentem, hogy megnézzem mi az, és láttam, hogy egy középkorú rendesen öltözött férfi téblábol a bokrok körűl. Mikor a macskák feljáratához ért, csak nem bírtam és megkérdeztem, hogy mit keres erre. Attól féltem ugyanis, hogy a macskákat akarja bántani, mert egy, eddig mág nem látott macska menekűlt előle a bokrok között. Alaptalan volt a félelmem, mert csak a terület szépsége miatt jött arra, mert látta, hogy valamit csinálnak, és részben kíváncsi volt, hogy mit, részben meg a körűlményeket látva, nem sokáig marad ilyen szép, és eredeti a terület.
Elég sokáig beszélgettünk. Megtudtam, hogy neki is vannak macskái, és nem akarja szaporitani a számukat, de fogja ajánlani állatbarát ismerőseinek a macskákat. Tulajdonképpen én is azt szeretném, hogy minél több normális ember szerezzen tudomást róluk, és helyzetükről, és őszig talán adódik valami lehetőség.
Azért az érdekes, hogy nem is tudni pontosan hány macska van, mert rajtuk kívül már négyet láttam, és csak ők hárman jöttek oda hozzám. Nem is csalogattam, ételt sem mutogattam nekik, de a Fekete egyszercsak, mégis rámnyávogott onnan lentről, és amikor szóltam hozzá, már jött is felfelé. Másnap vittem neki enni, amit ő előre nem is tudott és mégis odajött hozzám. Mikor evett akkor szépen egymásután, nagy óvatosan a másik kettő is jött.
Nem tudom miért éppen ők, és a többi nem.

Esik az eső!

Csak ízelítő a terület szépségéről. Ilyen virágzó vadrózsák, és hasonló szépségek láthatók mindenfelé.
Csak ízelítő. A sok öreg fa egyike, szebb törzset egy ember kertész sem tudott volna kialakítani.

Szabályos búvó, és fészkelőhely a talajlakó, és talajon költő madarak számára.

Virágzó fa kora tavasszal.

Mióta ismerem ezeket szegény macskákat, még nem volt hogy ne tudtam volna menni etetni őket. Ma, reggel óta esik az eső, és nem tudok kimennei bringázni, így a mai etetés is elmarad. Ez is egy ok arra amiért nem tartom igazán jónak az ilyen fajta etetgetést. Ez pont olyan dolog, mint a téli madáretetés, ha egyszer elkezted, akkor nem szabad abbahagyni egészen tavaszig, vagy amíg biztosan nem jutnak megfelelő táplálékhoz, mert külömben meghalnak éhen, mert mindig azt várják, hogy kapjanak enni. Részben, mert ez adott lehetőség a számukra, részben mert a nekik juttatott ennivaló sokkal táplálóbb mint amit ő maguk összekeresgélnek maguknak.
A macskák ugyan így vannak vele, mert az acana, amit én adok nekik laktatóbb, és nem olyan macerás mint a vadászat. Ráadásúl, én nem is bánom, ha nem vadásznak, mert az énekes madarakat a szarkák, meg a szűrka varjak éppen eléggé rittkítják, nem kell, hogy még a macskák is vadásszannak rájuk. Ráadásul ezeket a ragadozókat az ember szabadította a madarakra, azzal, hogy ott hagyta őket a területen.
Egyébként nagyon szép ez a terület, én személyszerint nagyon sajnálom, hogy az ember betette oda a lábát. Most, egy teljesen természetes módon kialakúlt, már-már erdőnek nevezhető terület, ahol minden az ott élők életkörűlményeinek megfelelően jött létre . Ezért van annyi féle madár, kisénekestől kezdve, a fácánon át egászen a vadkacsáig, minden. Valki még ragadozó madarat is látott. Egy alkalommal nekem is gyanus volt egy nagytestű madár röpte. Tényleg úgy nézett mintha egy ragadozó madár kiterjesztett szárnnyal, lecsapni készűlve, körözött volna.
Szerettem volna jobban megfigyelni, de hát ahhoz idő kell, és most már erre nem is lesz alkalom, mert a ragadozók még óvatossabbak mint a kisénekesek, és ha zavaják őket, akkor inkább elköltöznek a területről.
Eddig azért nem háborgatták, mert építészetileg tilos terület volt, a régészeti érdekessége miatt. Ugyanis, már évtizedekkel ezelött kiderűlt, hogy itt a római korban egy katonai temető volt. Már régebben, kétszer végeztek itt feltárást, találtak is római kori tárgyakat. Most újra megkutatják a területet. Egyenlőre még csak ez a munka folyik. De utána elkezdik a területet letakarítani! Remélem túl nagy pusztítást nem csinálnak területrendezés címén.

Várakozás....

Érdekes, hogy a Fehér evés után is távolabb űlt le.

Evés után mindig a bringa elé űlnek, mintha nem akarnák, hogy elmenjek.

Ma a Fehérnek külön kellett enni adni, mert a Fekete nem tűrte meg maga mellett.

Ketten kezdtek el enni, majd kis idő múlva a Fehér is előkerűlt.

Ma reggel is , mint ismeretségünk óta minden nap a bringázés közben mentem a hajléktalan macskékhoz. Menet közben nagyon figyeltem, hogy a tegnap felfedezett két új macska nincs-e a környéken, de nam láttam őket. De a Hasonmás vörös macskát láttam. Megint próbáltam lefényképezni, de nagyon messze volt, és mikor észre vett azonnal elmenekült. Érdekes, hogy a már eddig megismert hat macska közül, egyedül ő ilyen pánikos. Lehet, hogy már bántották, azért ennyire bitalmattlan. Már mondtam, hogy biztos van benne valami hosszúszőrö előd, mert nessziről félhosszúszőrünek látszik.
Az etetéshez, megint először a Círmos jött, majd a Fekete, és ők már ettek, amikor a Fehér előkerűlt. Megint úgy nézett ki mintha valaki más is lett volna ott, mert a vizes edényben mintha tejmaradék lett volna. Én megint Acanát adtam nekik, meg vizet inni.
A romokat ma sem szállították tovább, viszont a régészeti feltárást ma is csinálták. Valamelyik nap elmegyek megnézem, hogy-e már valamit. Nagyon érdekelne, hogy miket takar a föld.
Megint láttam a fácánokat is , de őket sem tudom fotózni, mert nagyon messze voltak.
Ma megint rátaláltam egy honlapra amin feladtam egy, a macskákról szóló hírdetést. Ez annyíval jobb a tegnapinál, hogy itt jelzik, hogy hányan nézték már meg. Mióta mennek a hírdetések, látom, hogy a blogokat is többen olvassák. Ez azért nem baj, mert itt többet is megtudhatnak a hajléktalan macskákról.

Szomorú felfedezés.

Őket ma láttam először. Megvárták míg letettem az ennivalót, és nagy óvatosan megnézték, hogy mi az, majd elkezdték enni. Nem tudom, még hány lehet a bokrok rejtekében?

A Fehér később jött ennei, a Círmos duplázott.

Először, csak ők ketten jöttek enni.

A Fekete nem a szokásos feljáróban, hanem a domboldalon jött felfelé.

A ma reggeli etetés nem kezdődött igazán jól. Azt hittem, hogy valami baj törént, mert először csak a Círmos jött enni. Majd egyszer csak nagy kényelmesen megjelent a Fekete, de nem a szokásos feljáróban jött, hanem keresztben a domboldalon. Mikor jobban körülnéztem, akkor vettem észre, hogy megint ott járt valaki, mert a feljáróban, valami ételmaradék volt egy zacskóban, a kerítés lábazatán pedig csírkenyak maradványt, pontosabban csírkanyak csontot találtam. Valaki, a jószándéka mellett, nem igazán tudja, hogy mivel kell etetni egy macskát. A csírkanyak csontjától olyan székrekedést kaphat, amiben ilyen körűlmények között akár meg is halhat. A Fehér nem jött.
Mindenre gondoltam, arra, hogy baj érte, arra, hogy elvitte valaki. A legjobb az lenne, ha valaki magához venne egyet-egyet, és szépen gazdihoz jutnának.
Elmentem a szikásos bringakörömre, és visszafelé már az úton várt a Fehér. Tehát sem jó, sem rossz nem történt, csak valamerre elcsatangolt, és nem hallotta, hogy ott vagyok a reggelivel.
Persze, hogy neki is adtam enni, inni. Megint jött a másik kettő is, nekik is adtam, majd megvártam, hogy megegyék, és eljöttem.
A visszafelé úton tettem a szomorú felfedezést, ugyanis megláttam nég két macskát. Egy fekete-fehér kandúrt, és egy Trikolor nyőstényt. Ez a felfedezés azért szomorú, mert a Trikolor a második nőstény. És ha jobban fognak táplálkozni akkor biztos elkezdenek tüzelni, majd vemhesek lesznek, és ott van a nagy baj, mert nyomorúságra megszületik egy csomó kismacska.
Nagyon jó lenne ezt megelőzni. De semmi kilátás nincs arra, hogy bekerűljenek valami menhelyre.
Az önkormányzat felelőssége, de ezt mindenki nevetségesnek tartja, mert hogy ezek csak macskák. Pedig ezek is érző lények, amit ma már nálunk is törvény véd, csak a törvényt nem veszik komolyan. Szomorú, hogy az UNIÓ tagja vagyunk, és nem tudunk UNIÓS módon viselkedni, az életünket vezetni.
Azt hiszem, hogy írok egy levelet az ÚJ BUDA cimű lapnak is .
Az önkormányzat honlapján nem találok email címet az állatorvosi hivatalhoz, úgy hogy a városrendezésnek fogok írni.
A romok elszállítását abbahagyták, viszont az egész területről lekaszálták az aljnövényzetet.
A területen régészeti feltárás folyik. Biztos, hogy van köztük néhány macskabarát, ezért remélem, hogy nem bántják őket.

Hasonmás!

A Triumvirátus mai reggelije.

Valhol itt láttam a Hasonmást.

Ez az épület van az út, és a macskák által használt terület végében. A homlokzaton jól olvasható a pontos cím. XI. ker. Hunyadi János út 162.

Ma reggel is mint, egy idő óta mindig, mentem megetetni a hajléktalan macskákat. Még elég meszejártam onnan ahol etetni szoktam,de már figyeltem a területet, hogy nem kerül-e elő más , eddig még nem látott macska. Hát előkerűlt! Azt hittem a szívem megszakad, mert távolrol láttam, hogy a nyúlgáton egy vörös macska ül. A vörös a gyengém, ráadásul ez a vörös nagyon hasonlít a Benjire. Azt hiszem, hogy valami perzsa beütése lehet, mert úgy náz ki, hogy félhosszúszőrű. Vörös-fehérrel! Mepróbáltam fotót csinálni róla, de ahogy felálltam a padkára, megijadt és elrohant. Pedig nagyon messze volt. Biztos, hogy már bántották, mert a többivel ellentétben nagyon bizalmattlan, inkább félős.Fogom figyelni, mert ha lehet őt végképp nem hagyom elveszelődni. Jó lenne ha ő is jönne enni.
Azt hiszem, hogy a terülaten több csapat is lakott, és ő egy más csapat tagja lehet.
Egyébként az eredeti három jól van, a Fehérben még találtam egy kullancsot, de a csepp hatására a tőbbi már kipotyogott. Kicsit sebhelyes, kicsit szőrhiányos maradt, de ezenkívűl zat hiszem egészségesek. Ma a Círmosnak nem könnyezett a szeme, és Feketét sem hallottam tüsszögni.
Azt hiszem, hogy attól a sok kullancstól már vérszegények voltak, és teljesen le volt gyengűlve a szervezetük. Biztos bolhával is tele voltak, de azt is elintézi a Frontlaine.
Már teljesen átálltam az ACANÁRA, így ugyanazt eszik, mint az enyémek itthon.
Még várok néhány napot, hogy még jobban bízzanak bennem, és megpróbálom megnézni, hogy a Cirmos nem vemhes-e. Ha sikerül, és nem vemhes akkor adok neki fogamzásgátlót, mert nem volna jó ha egy csomó kölyköt szűlne, a jobb táplálkozás hatására, és ennél még a fogamzásgátló is jobb!
Tegnap feltettem a GAZDIKERSŐBE őket, egyenlőre hét napra, meglátom mi lesz az eredmény.
Ha semmi, akkor újra feltszem, és még keresek néhány lehetőséget, hogy sokan tudjank róluk.
Őszre muszáj nekik találni valami megoldást.
A hely könnyebb beazonosítása érdekében csináltam fotót a közeli épületről. Úgy látom, hogy sok vállakozás működik itt, sok ember jár oda, hátha olyan is van köztük aki szívén viseli a sorsukat, és netán magpróbál segíteni.

Felcsillant a remény....

Jól lakott macskák a napon. Reggeli uán kb. egy órával.
Tegnap lekaszálták a területet, és most messzire látszanak a macskák.

Nem csak enni, hanem mosakodni is kell!

Én sem akarok koszos maradni!

Kérlek, símogass meg!

Szerencsére ma is kaptunk reggelit!

Tegnap úgy döntöttem, hogy újabb akcióba kezdek a macskák érdekében. Az összes elérhető macskás topikba beteszem őket, mert minnél többen tudnak róluk annál nagyobb az esélyük arra, hogy valaki rájuk találjon. A nyarat talán így is végig lehet csinálni, és a roszz idő beálltáig még nagyon sok idő van, arra, hogy olyan ember is tudomást szerezzen róluk aki amellett, hogy szereti a macskát, lehetősége is meg akarata is van arra befogadjon közülűk. Az az igazság, hogy a menhelyek állapotát megismerve, rájöttem, hogy a legjobb az volna, ha közvettlen tudnának gazdához jutni.
A Klub Rádió macskás topikjában nagyon kedves emberekre bukkantam. Válaszaik egyértelmű eggyütérzést fejeztek ki, és biztos nem felejtik el őket, és ha netán lehetőség adódik nem felejtik el ajánlani az esetleges macskakereső gazdijelöltnek.
Ezt a fajta akciót folytatni kell, mert mint már mondtam is , így is növekszik az esély!

Kullancs mentesítés!

A nyakán, az álla alatt, hatalmas kullancsok vannak.

A kis szégyenlős, nem néz a kamerába.

Ő már vagányabb, kegyesen megengedi a fotótást.

A ma reggeli etetésnél a macskákra tettem a kullancsírtó cseppet. Majdnem elrontottam, mert amikor a círmos nyakára akartam tenni, elment mellettünk egy teherautó és az összes( mind a három) macska elrohant. Úgy megijedtek, hogy azt hittem nem is fognak visszajönni, a Frontlaine csepp meg már nyitva volt. De szerencsém volt, mert egy kis idő után csak vissza merészkedtek, és így végül is mind a három nyakszírtjére rá tudtam tenni.
Már éppen ideje volt, mert mind három nak vannak apróbnak tűnő bajai. A fekete tüsszög, a círmocnak könnyezik a szeme, a fehér meg egy kicsit köhög. Ezek a tünetek lehetnek, ártalmattlanok is, de az is lehet, hogy csak tünet, és a háttérben komolyabb baj van, pl. macskanátha. Az a sok kullancs legyengíti az immunrendszerüket, és nincs semmi ellenálló képessége a szervezetüknek.
Remélem, néhány nap alatt megszabadulnak a kullancsoktól.