Igen! valami történt. Nem tudom, hogy csoda, vagy ez így a normális, de Arika hagyta magát simogatni, sőt többször a kezembe nyomta a kis fejét. Nagyon megható volt, mert ő provokálta, az érintést. Még most is sírni tudnék a látványtól ahogy egy teljes reményt vesztett kis állat lassan kezdi visszanyerni a bizalmát az emberben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése