Megtörtént amitől féltem!

Reggel hatkor a szokásos módon a szokásos úton elindultam bringázni. Ahhoz a helyhez értem ahonnan valamikor a hajléktalan macskákat mentettem, és a kerítés padkáján ezt a macskát láttam meg. Mondanom sem kell, hogy még a szívverésem is elállt. Nem akarok több macskát, de ott sem hagyhatom.

Egyszerűen őrület, hogy miért mindig én akadok bele ilyen bajokba.

Valaki nemes egyszerűséggel kirakta, már ott láttam, hogy valami baja van, kitették meghalni.

 Nagy nehezen beletettem egy pamut szatyorba és elhoztam. Megint az jutott eszembe, hogy milyen ember az aki kidob egy állatot, és milyen ember az aki meg sem próbál segíteni rajta. Egyenlőre azt tudom, hogy átviszem a dokihoz, de hogy tovább hogy lesz azt nem tudom.
Most itt van a ketrecben, és egy robban nyávog, egyre idegesebb. Nem eszik, nem iszik, az almot sem használja, és nem tudom, hogy milyen bajt szabadítottam a macskáimra, és magamra!