Jótett helyébe ne mindig várj jót!

Ezzel a szerencsétlen kidobott Abesszin macskával sikerült hazahozni a szalmonellát. Most már biztos, hogy ezért hajították ki a Dunapartra, az útszélére. Választották számukra a legkényelmesebbet. Azt a szerencsétlen beteg macskát nem gyógyították, hanem a sorsára hagyták.
Én meg pont akkor mentem arra, és hazahoztam. Most már egyre inkább úgy néz ki, hogy nem csak őt, hanem vele együtt az enyémekre a végveszélyt is.
Ráadásul tíz napos itt lét után egy alkalommal, mikor a ketrecből kiakartam venni az almos tálját, rácsapott a kezemre. Mondani sem kell, hogy egy kicsit megijedtem, nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi baja, miért dobták ki, és mitől lett hirtelen ilyen támadó. Komoly, vérző sérülést okozott, az pedig egy ismeretlen előéletű macskánál lehet nagyon veszélyes is. El is döntöttem, hogy mennie kell, de nem az utcára, vagy vissza a Duna partra, hanem elviszem az Illatosra. Más nap el is vittem. Csak úgy vették be, ha megígértem, hogy a sérüléssel elmegyek orvoshoz, és a kezelőlapot eljuttatom hozzájuk. Ezt másnap meg is tettem. Miután elmondtam, hogy befogott macska, nem saját tulajdon, így elfogadták, lemondtam róla, ha nem veszélyes akkor mehet a gazdi keresőbe.
Ezek után igen erősen fogadkoztam, hogy soha többet nem hozok haza talált macskát. Ha látok egyet inkább elfordítom a fejem, de nem hozom haza.
Nem tartott soká a fogadalom! Kb két hétre rá a kölyök macskát mentettem a hatos út mentén, mielőtt bement volna az autók alá! Így lett három macskám.
Ennek már majdnem két hónapja, és minden macskám megfertőződött. Még nem biztos, hogy egyáltalán túl éli-e közülük valaki. A Viktória nagyon gyenge. Két napja egy olyan görcsös rohamot kapott, hogy azt hittem meg is hal. Azt túlélte, de egyre gyengébb. Rengeteget eszik, és ugyanolyan rengeteg hasmenéses széklete van.

Könnyen lehet, hogy belátható időn belül nem marad macskám!