Fejlemények.

Őt láttam tavaly ősszel, és lehet hogy néhány napja egy beleset áldozataként is.

Amikor láttam őket, akkor hatan voltak, de ma már többen vannak, mert néhány napja két kölyköt is láttam.

A sorompó ami a betolakodókat hivatott távol tartani.

Néha hoznak egy-egy teherautó földet, de sokkal több nem történik.

Fejlemények, pedig vannak! Na, nem a terület fejlődésében, mert az ma is egy elvadult, félbehagyott, holdbéli táj képét mutatja. Nagy ritkán hordanak néhány teherautó földet, amivel a feltöltést végzik, aztán megint semmi. Minden reggel arra bringázom, és látom, hogy változik-e valami. Annyi a változás, hogy felszereltek egy sorompót, hogy legalább autóval ne lehessen bemenni, hogy ne rakjanak le mindenféle szemetet, meg építési törmeléket.
Ami zavaró fejlemény, legalább is számomra az , az, hogy amikor hazafelé bringáztam, macskanyávogást hallottam. Még hozzá kölyökmacska hangot. Persze, hogy megálltam, visszamentem a hang felé, és tényleg nem tévedtem, egy kölyökmacskát láttam meg a fák alatt az avarban. Azt hittem, hogy elájulok!Egy ismerősöm, nem rég mondta, hogy van két cirmos kölyök, nem láttam-e őket? Akkor még nem láttam, sőt, nem is akartam látni, mert segíteni úgy sem tudok, és csak lelkiismeret furdalásom lesz, hogy nem tudok segíteni.
Hát, most megláttam az egyik kölyköt. Kb. három hónapos lehet, és ott nyávogott, mert hallotta, hogy arra jár valaki. Szabályosan könyörgött, hogy törődjek vele.
Nem tudok mit csinálni! Ettől aztán nagyon rosszul érzem magam! Mire hazaértem addigra hányingert kaptam az idegességtől, hogy nem tudok mit csinálni. Én nem hozhatom haza, mert nem akarok valami fertőzést hazahozni az enyémeknek, másrészt, meg nem tehetek magamtól függővé senkit és semmit, mert ha valami oknál fogva nem tudom őket ellátni, akkor éppen elég, ha az enyémek segítségre szorulnak. Tehát nem tudok segíteni rajta.
Azt remélem, hogy az az ismerősöm aki előttem látta meg őket törődik vele, vagy velük. Még azt sem tudom, hogy meg van-e mind a kettő, vagy már csak egy van.
Pár nappal ez előtt a Hunyadi János úton, nem messze ettől a helytől, láttam egy fekete-fehér elcsapott macskát. Tavaly ősszel volt egy ilyen nőstény a környéken, lehet, hogy az ő gyerekei ezek ketten, és most őt érte baleset. Ez egy lehetetlen dolog, hogy nálunk az állatoknak nincs semmi becsülete! Ha legalább a menhelyekre lehetne számítani, de a sok szerencsétlen szaporulat miatt mindenhol telt ház van. Nem is merek a gazdikereső oldalakra felmenni, mert rengeteg az elhagyott állat.
A bringaút más részén, egy kocsma mellett is van néhány szerencsétlen macska. Egy nő etetgeti őket.Egy alkalommal megálltam mellette, és mondtam neki, hogy ez kevés, hogy tetgeti, mert így csak elősegíti, hogy a csapat nőstényei utódokat hozzanak létre. Az igazi segítség az lenne, ha valami akciós ivartalanításba benevezné őket, majd erre az élőhelyre visszahelyezné, majd utána etetgetné őket. Akkor nem szaporodna tovább az állomány, és segítené a meglévők életben maradását. De hiába beszéltem neki, mert néhány nappal ezelőtt ott is láttam két kölyköt az egyik anya mellett. Azt hiszik, hogy segítenek nekik, pedig csak fenntartják a szerencsétlenek szenvedését nemzedékről nemzedékre.
Ezen kéne már végre változtatni!

Várom a fejleményeket...........

A kerítés ma is ilyen rongált állapotban van.

Egy téli fótó 2009.februárban.


Ilyen volt a havazás után.

Látkép a kerítésen keresztül.

Az emberek ide lomtalanítanak.

Nem régen jártam arra. A kerítés még most is olyan rongált állapotban van, mint ősszel volt. A területre megint hordják a szemetet az emberek.
Láttam egy fácánkakast, de más madarat nem láttam és nem is hallottam. Kíváncsi vagyok, hogy folytatják-e a munkát, vagy marad minden ilyen állapotban amilyenben most van.
Szeretném, ha egy szép parkot csinálnának belőle, és nem maradna ilyen kopár, mint most. Lehet, hogy a válságra való hivatkozással, minden marad így ahogy most van.
Nagy pazarlás lenne!