Áprilisban, még ilyen dús és üdezöld volt a terület.
Ez is áprilisban készült, ugyanott.
Ugyan az a terület ma. Mintha nem is ugyanott lenne.
Kivágott fa. A gyökérzet a földben maradt. A meghagyott fák törzsét elborítja ez a kitudja mit tartalmazó, isnerettlen zuzalék.
A talaj kopársága elszomorító.Egyszerűen érthetettlen számomra, hogy mi folyik a területen. Illetve, hogy mi nem folyik, és miért nem folyik. Teljesen felesleges volt belekezdeni, azt a rengeteg pénzt beleölni, hatalmas költséggel tönkretenni azt ami volt, kiírtani a természetes környezetet, ha most mindent veszni hagynak.
A korábbi bejegyzésem óta sem történik érdemi munka. Néha jön egy autó, hoz egy autónyi feltöltő anyagot, kiborítja, és elmegy. Aztán napokig semmi, majd jön egy markoló ami egy kicsit egyengeti a talajt aztán elmegy, és megint nem történik érdemi dolog.
A teherautó olyan anyagot hoz amit valami építkezésen zúztak apróra, ami nem is föld, hanem beton zuzalék. Teljesen tönkreteszik a talajt vele. A fák törzse kb a feléig belekerűl ebbe az ismeretlen anyagba. Valóságos holdbéli tájat csináltak abból a gyönyörű, természetes vadonból.
Mostanában már szarkákat, meg varjakat sem látok.
Az elején igazi földet hoztak, ahol azt terítették szét, ott már az aljnövényzet áttört rajta, és újra kezdi elborítani a talajt. Sok helyen a vadrózsa is, és egyéb mas bokrok is nagyon szépen kihajtanak.
Ma reggel azt vettem észre, hogy a hajléktalanok is kezdenek visszatelepedni. Az egyik fa alatt két férfi aludt amikor arra bringáztam. Mire visszafelé jöttem, már szedegették a kis cók-mókjukat.
Az ember itt is azt a hiedelmet, és félelmet erősíti, hogy ahova beteszi a lábát ott vége van a természetes életnek, ott minden elpusztul ami természetes. Itt még az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a pusztítás után nem építenek semmi újat, ami az embernek hasznára lehetne. Ma úgy néz ki a dolog, hogy csak a pusztítás volt a cél. Azt sikerűlt elérni.
A mai állapotot látva, teljesen felesleges volt belefogni az egész munkába.
