A macskák volt otthona ma, már csak a fák állnak. Hetenként kaszálnak, hogy az aljnövényzet ne tudjon megnőni.
Kb. két hónapja, május végén így nézett az a terület ahol a macskák laktak.Valamikor régen azt tanúltam, hogy az ember képes legyőzni a természetet. Akkor még nem éreztem ennek a dogmának a kérdéses mivoltát. Sőt még én is büszke voltam, hogy milyen okos, és ügyes az ember, mert képes a maga szolgálatába állítani a természetet. Akkor még nem tudtam, hogy a célja eléréséhez elöbb egy hatalmas rombolást kell véghez vinnie. És ez így igaz, kicsiben, és nagyban egyaránt. Itt a hajléktalan telep felszámolásakor is hasonló történt.
Volt egy, a természet, és vele szoros kapcsolatban élő emberek által kialakított, sokáig érintettlen terület. Rengeteg fa, és bokor, és aljnövényzet tette lehetővé szebbnél szebb madarak, és talajlakó állatok életét. Az emberek a kis viskóik körül apró konyhakerteket ápoltak, sőt még gyümölcsfákat is ültettek. Meggyfát, almát, körtét, diót, ringlót. A termésből jutott a madaraknak is, meg a talajon lakó állatkáknak is. A gyomnövényeken tenyésző rovarok, gazdag fehérjetáplálékkal szolgáltak a madarak fiókaneveléséhez. Ezek a madarak mind védett madarak voltak! Igen, most már csak voltak, mert az ember legyőzte a ternmészetet. Kiírtotta az élet lehetőségét is . Az aljnövényzetet a bokrokkal együtt kivágta, a fák törzsét embermagasságig legallyazta. A talaj teljesen csupasz lett, nincs fészkelőhely, nincs búvóhely. Hetenként kaszálnak, hogy még vélettlenül se nöjjön meg az aljnövényzet. A csapadékvízgyűjtö árkot feltöltötték, valóságos hegyet emeltek föléje. Máig sem tudom, hogy mi a terv, hogy mit fognak építeni? A pihenőpark nagyon jó elképzelés, külömböző sportolási lehtőséggel. Csak azt nem értem, hogy minezt miért tavsszal kezdték, és ölték meg a madarak idei szaporulatát. A háziállatokról már nem is beszélek. Róluk már korábban írtam. Söt ezt a blogot, az ő nyoruságukat látva, kezdtem el írni. Menetközben kiderűlt, hogy a szenvedésből nem csak ők kaptak, hanem a terület vadon élő állatai is, csak őket, egy teknős kivételével, nem mentette meg senki. Akik tudtak elmenekültek, akik meg nem azokat magaalá temette a feltöltés. Sünök, vakondokok, mocsáriteknősök. A fácánok is eltüntek, mert nincs aljnövényzet, és nincs hova meneküljenek, és nincs ahonnan táplálékot szerezennek.
Az ember kegyettlensége határtalan. Még csak felsem fogja, hogy mit csinált. A terület rendezését irányító emberrel néhányszor beszéltem, és mindig megakart engem győzni, hogy ez így van jól, a madarak majd visszajönnek. Soha nem fognak visszajönni, mert nem szeretik az emberi nyüzsgést, hogy az ember jelenlétével zavarja őket. Ugyan úgy, mint Lágymányosi Öbölben, oda sem mentek vissza a madarak. Feketerigót sem lehet látni, nem ám sárgarigót, vagy fácánt, vagy kakukot. Mert hogy ez mind volt ott is, meg itt is.
Minden reggel arra megyek a bringával, és minden reggel eszembe jutnak a macskák. Most már lassan feldogozom, hogy a mentés, csak kétharmad részben volt sikeres, mert a Harlekin eltünt a börzsönyi erdőben, és ki tudja, hogy egyáltalán túlélte a mentést. Ahányszor meglátok valami fehérséget, ami előző nap nem volt ott, mindig megdobban a szívem, hogy hátha a Harlekin. Még akkor is így van, ha tudom, hogy teljeséggel lehetettlen, hogy visszataláljon ide a Börzsönyből.
A kis cirmos lánykának csodálatos helye lett, mert nagyon szereti a gazdija, és mindene magvan a mit csak ellehet képzelni egy macska boldog életéhez. A Negróról nem tudok semmit, csak azt láttam, hogy kb. két hete hírdette az iWiW-en az ideiglenes befogadója. Nem tudom adódott-e neki valaki. Az ideiglenes befogadót nem hívom, mert utoljára mikor hívtam azt mondta, hogy majd jelenzkezik, ha valami változás lesz. Azóta sem jelentkezett! Ebből azt szűrtem le, hogy nem történt semmi, nem szeretném, ha azt hinné, hogy zaklatom a kíváncsiságommal.
Azt hiszem, hogy ideje kiverni a fejemből a Hajléktalan Macskákat.
Rajtuk kívűl, még többen maradtak a területen. Most már egyet sem látok. Utoljára kb. három hete láttam a trikolor lányt a hatos út túloldalán, a binzinkút parkolójában. Arra is van egy bokros terület, úgy látszik, hogy oda húzódtak vissza. Csak az sokkal kisebb, de veszélyesebb terület. Itt régebben, egy kistestű, hosszúszőrű kutyát is láttam.
Az embernek sikerűlt a természetet átalakítania egy mesterséges parkká, ahonnan még vadrózsákat is kiírtotta. Nem tudja, hogy mivel lett szegényebb!
